Add new comment

Tegnap még Bovecben voltunk... és a lelkünk egy darabja ott is maradt. Ez a darab mindig hiányozni fog és akkor leszünk megint teljes emberek amikor visszamegyünk. Amerre jár az ember nyomot hagy maga után, a természet - és a srácok - bennünk hagytak nyomot. Írhatnám, hogy milyen remek srácok, de minek... az előttem írók - és majd az utánam következők - megtették/megteszik! :-) Azt kívánom, bármikor is jutok el újra és újra Bovecbe, Ti várjatok rám!
(If you're a human, don't change the following field)
Your first name.
(If you're a human, don't change the following field)
Your first name.
The fields marked with * must to be filled!